Szinte újonc csapattal vettünk részt a zárófordulóban. Így végre szinte mindenki belekóstolt már az igazi Inter-Crosse játékba!
A forduló értékelése a tovább alatt található.
Az utolsó nem éppen sikeres forduló után az ötödik-hatodik helyért nem volt kedve egyeseknek a rájátszásra elmenni. Egy darabig úgy tûnt, hogy nem is megyünk, bár ez nem vetetett volna ránk jó fényt! A IX. Pannon Inter-Crosse Kupára is gondoltam….hátha emiatt kevesebben jönnek Szlovákiából!!
Az utolsó futam elõtt 3 héttel megkérdeztem az újaktól: van-e kedvük indulni? Volt. A kapus neve volt még kérdéses: Hende István, vagy Balogh Gábor. Szerencsénkre a Gabinak pénteki programja volt, így megnyílt az út a Hende István elõtt, hogy kipróbálhassa tudását, mint játékos!
Tízen voltunk, a tizedik Gergácz Éva volt, és ha tízen lettünk volna, akkor tízen mentünk volna! De Horváth Tamás nem jött, és nem is jelezte, hogy nem akar.
A busz már két héttel elõtte rendben volt, de szerdára tönkre ment. Csütörtök délutánig vártam. Majd péntek délelõtt 8 óra 32 perckor meglett az új busz! Hát elég necces volt! Egy Wolkswagen buszt kaptam Abért Valentin Úrtól!
Pontosan érkeztem a megbeszélt 17 órára, és pontosan is indultunk kilencen. Balogh Gábor-kapus. Játékosok-Molnár Kata, Lázár Ilona, Gergácz Éva, Baranyai Dávid, Filipánits Arnold, Hende István, Oláh István,és én, mint szervezõ-edzõ.
Már az úton ünnepelni kezdtük Arni születésnapját! Zanat magasságában elõre is került egy üveg Wisky, ami többször is nálam landolt, majd nálam is maradt, és az utolsó kortyot a Prievidzai Tescó parkolójában ittam meg!
De hátul vörösboros kóla és talán vodka is fogyott. Végig jó kedv jellemezte a társaságot. Szokatlanul a Gyõri Shell kútnál álltunk meg 3 percre. Majd Szlovákiába érve mondtam, hogy már régóta tervezem, hogy megállunk egy Szlovák faluban egy sörre! Megálltunk, bár nem leülõs helyen, majd legközelebb. Ittunk egy kör Cseh Becherovkát és sört. A Tescóban söröket, kólát vettünk, és egy Szlovák nemzeti italt:Borovicskát! Erre mondta valaki a szálláson a kóstolás elõtt, hogy aceton illata van! De azért megkóstoltuk, nem volt olyan rossz! Az újoncok hamar belakták a szállást. Fogyott minden. Közben lementek pinpongozni. Reggel mindenki frissen ébredett. Egy laza órás hegyes-völgyes vidéken utaztunk Martinba azaz TURÓCZSZENTMÁRTON-ba. A Kis Fátra és a nagy Fátra közötti völgyben gyönyörködhettünk. Lassan haladtunk mert végig felfelé haladtunk a szûk szerpentinen. Hamar megtaláltuk a sportcsarnokot. Jó lenne Szombathelyre is ilyen, vagy kettõ! Érdekes volt a felszíne a pályának: mûanyag lapok alkották! De nagyon jó volt, és a világítás is! Mi kezdtük a rájátszást!
Kissé megilletõdötten, mert még soha nem álltunk fel ilyen összeállításban bajnoki mérkõzésen! Egyedül Oláh István volt a többször is játszott, és az elmúlt szezonban nagyon jó is volt! Idén már nem annyira, mert sajnos lemásolta az idétlenkedést a HELL-HARCZ-UJBÁNYI triótól! Kár, mert ha hozza a szokásos formáját, akkor a két meccs 60 helyzetébõl akár 30-40 gólt is lõhetett volna! Lassan mindenki hozzászokott, hogy nagypályán van, és védekezni kell, futni, passzolni! Az elsõ mecsset simán elvesztettük. Utána 3 mérkõzés szünetünk volt! Kiültünk a Stadion elé, mert kiválóan sütött a nap. Én egy korsó sört is lenyomtam, a tízórai mellé. Lassan eszegettünk, beszélgettünk, kielemeztük a hibákat. Közben páran elsétáltak a város centrumába.
A második mérkõzés kiválóan kezdõdött. Vagy 6 percig döntetlen volt. Gábor mindent kifogott, nem adtuk el a labdát minden támadásnál, és gólokat is dobtunk! Igaz rengeteget ki is hagytunk! Mindenki szerencsére feliratkozott a gollövõ listára!
Sajnos a harmadik negyed végére elfogyott az erõ: senki nem sportoló. Kivétel az István, mert Õ nem fáradt el, de sajnos semmi nem jött össze neki.
De összességében meg lehetek elégedve mindennel. Küzdött mindenki!
A végére a csarnok összes levegõje elfogyott..
Rögtön utána ünnepélyes eredményhirdetés következett. Mi lettünk a 2010-2011-es szezon hatodik helyezettje!
Kaptunk egy kupát. Gyorsan lefürödtünk és visszafelé indultunk. Gyorsabban értünk Prievidzába, és szokás szerint 4 és fél óra alatt azaz 20.30 -ra Szombathelyre érkeztünk.
Az állomáson kiszálltak a vonatra várók. Az Isti behúzta az ajtót, én még hallottam valami kiabálásfélét..A Neumann iskola környékén, miközben a Metro felé haladtunk tankolás céljából megcsörrent a telefonom!!! A Kata hívott, de az Arni beszélt: otthagytuk az állomáson mondta…az Istinek intett, de Õ még vissza is mutatott!!! Summa summárum, visszmentünk érte, mert otthagytuk!!
A kolesz mellett megálltunk, és kiszállt mindenki! A buszt nem kellett visszavinnem, mert már késõ volt. Másnap reggel nyolcra vittem vissza, a titkos szponzorunknak, nagyon sportszerûen, szokás szerint kérte a díjat! Köszönjük Valentin!
Végül is jól sikerült a rájátszás! Teljesült a tervem, most már újabb „csapat” kóstolt bele a játékba, igazi ellenfél ellen, és talán nem lesz gondunk a következõ szezonban a kilenc fõ osszehozásában!
Mert a költségek kilenc fõre voltak kiszámolva, és az így is az Egyesület által alkalmankénti kb. 10 ezer forint hozzájárulás, ne kelljen még megtoldani 4 ezer forinttal!
De ha nem nevezünk, egész évben csak 1x játszunk a saját Kupánkon, és esetleg még 2x az a 8 fõ, aki még 15-20 ezer forintot feláldoz a Prágai és az Olasz Meráte kupáin!
A következõ szezonban mindenképpen csak akkor indulunk, ha az a 6-8 legügyesebb ember minden alkalommal eltud jönni!
Mert, ha nem, akkor csak szívatnak bennünk, és nekem is tele van a hócipõm már az állandó vereségekkel!
Feribá
